Beköszönő

Kedves érdeklődő Olvasó!

Hosszú idő után elkészült a honlapom, melynek első blogbejegyzését olvashatja.
Engedje meg, hogy pár mondattal bemutatkozzak. 2005-ben egy gimnáziumi osztálytársam hatására választottam a pszichológia szakot, ahol 5 évvel később átvehettem a diplomámat. Boldog voltam, de nehéz is volt az út megtalálása. Iskolapszichológusként kezdtem, halmozottan hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű és enyhe értelmi fogyatékos gyerekekkel. Nagyon nehéz volt, totális mélyvíz, amiben nagyon kevés kapaszkodóm volt pályakezdőként. A mai napig elismeréssel és tisztelettel gondolok azokra a pedagógus kollégáimra, akiknek alázatát ott megláthattam. Hamarosan más irányt vett az életem, és az ország egyik piacvezető középvállalatához kerültem. 11 év tapasztalása arról, hogyan működik egy ekkora vállalat, mi minden kell ahhoz, hogy egy piacvezető terméket évről-évre sikerre jutasson néhány tettrekész és eredményorientált csoport. A HR-ben szerzett tanulási folyamatom nélkül ma nem rendelkeznék azzal a szemlélettel, amely meghatároz, amikor egy felnőtt emberrel pszichológusként dolgozni kezdek. Tudom, mennyi feladat és szerep van egy ember életében. Folyamatos egyensúlykeresés a családi kapcsolatok, a barátságok fenntartása, saját magunk töltése és a munka szerethető vagy éppen megterhelő kihívásai között. A legtöbb konzultációs folyamat során előbukkan ennek az egyensúlykeresésnek a kérdése, amit mint munkavégző személy, mint feleség, mint három gyermek édesanyja és mint barát magánemberként is pontosan értek. Az elmúlt évek során azt tapasztaltam, hogy leginkább az aktívan dolgozó korosztállyal, a 25 és 65 éves kor közötti klienseimmel, vagy a munka világából kiszakadt édesanyákkal és a számos felelősségi körrel terhelt édesapákkal dolgozom a leghatékonyabban.